MENÜ


            



 

Miért jobb a fa nyílászáró mint a müanyag


Nem mondok újat azzal, hogy a körülöttünk lévő anyagok, melyekkel napi kapcsolatban vagyunk meghatározóak életvitelünk szempontjából. És az sem újdonság, hogy a faablakok nyújtják a legmagasabb komfortérzetet.

A jól karbantartott faablakok hosszú élettartamúak, nem számítanak ritkaságnak az 50 évnél régebbi jól működő fatermékek. Ugyanakkor tény, hogy az alu és PVC ablakok 20 év után már kevésbé esztétikusak, még ha műszakilag kifogástalan állapotban vannak is. A fa túlnyomórészt fizikai öregedése nyomán javítható. A PVC-ben lezajló kémiai öregedés ezt kizárja, ezen folyamat során szükségessé váló javítások anyaga igen költséges lehet, mivel a műanyag ablakprofil piac sokszínűsége miatt a gyártott profil adalékanyagai is, és az ezekhez használható javító anyagok is különbözőek. A profil összetételéhez kapcsolódó javítóanyag akár 4-5 év elteltével is, komoly fejtörést okozhat szakszerű javításnál.

A faablakok az elterjedt nézettel ellentétben nagy tűzbiztonságot nyújtanak. Bár a fa éghető anyag, de még megégett állapotban is sokáig megtartja alakját, míg a fémek deformálódnak. A PVC tűz hatására igen hamar elveszti alaktartását, valamint ellenőrizhetetlen égési körülmények között fennáll a veszélye, hogy rendkívül mérgező anyagok keletkeznek (erre a tényre az utóbbi évek nagy port kavart németországi halálesetei vetettek nagyobb fényt).

A fent leírt előnyök ellenére a faablakok piaca egyre szűkül. A faablakok főleg közbeszerzésen, ill. nagy építtetőknél vesztett piacot, mivel a PVC ablakokat olcsóbbnak és kisebb karbantartási igényűnek tekintik, mely rövidtávon igaz is. Azért senkit sem lehet elítélni, hogy csupán 5-15 éves időszakra gondolkodik. Német intézetek által végzett kutatási eredmény bizonyítja, hogy 15-20 év elteltével nincs is olyan nagy különbség a két típus költségei között.

Tény, hogy a PVC ablakok beszerzési költsége kedvezőbb a faablakénál, ugyanakkor a megfelelően elvégzett karbantartások esetén a magasabb beszerzési árat bőven kompenzálja a hosszabb élettartam.

Az utóbbi évek egyre hangsúlyosabb elve a környezetvédelem, a fenntartható fejlődés, az újratermelhető energia térnyerésének elősegítése.

A döntés mindenképpen a vásárló kezében van, hisz ő határozza meg a jövő piaci, környezeti viszonyait. Ezért kell felelőséggel, tájékozottan dönteni.

Faablak vagy nem faablak?

Tulajdonságok Faablakok PVC-ablakok
Épületfizikai tulajdonságok (légzárás, vízzárás, hanggátlás, hőátbocsátás, szélállóság)
Keret "K" értéke 0,8-1,4 W/m²K 0,8-2,8 W/m²K
Vetemedés csekély, de van csekély, de van
Hőtágulás csekély nagy
Beépítése egyszerű nehezebb
Működése megbízható megbízható
Időjárásállósága korlátozott korlátozott
Öregedése fizikai folyamat, időben helyrezható kémiai folyamat, nem megáállítható
Élettartam karbantartás esetén 50 év körül ?
Tűzbiztonság égés során szilárdásga hosszan megmarad hőre lágyul
mérgező gázok
Sérülések javítása lehetséges korlátozott
Esztétikai szempontok, komfort tetszetős "emberi" rideg
Recycling elméletileg mindkét anyganál megoldott
Színválaszték végtelen korlátozott
Átfesthetősége lehetséges nem lehetséges
Nyersanyagforrás újratermelődő véges
Ökológiai mérleg A fa szerkezet 11 szempontból 8-ban előnyösebb (üvegházhatás, ózonlebontás, ill. ózonkibocsátás, energiamérleg, hulladéklerakás, savasodás, ökotoxicitás, ásványianyag-terhelés)
Faablak vagy nem faablak? - Hőbör Tamás, Magyar Asztalos És Faipar, 2003/10

 

 

Vevői tájékoztató a penészesedés elkerülésére


A lakótérben a teljes levegőmennyiséget 2–6 óránként ki kell cserélni. A nyílászárók tömítetlensége és a kialakított rés-, illetve falcszellőzők segítik a levegőcserét, de önmagukban nem elegendők, ezért naponta minimum 3–5 alkalommal intenzív szellőztetés szükséges. Ennek időtartama 5–20 perc, a belső és a külső hőmérséklet függvényében.
Az intenzív kereszthuzatos szellőztetés gyors légcserét eredményez, nem hűti le a falakat, csak a levegőt kell felmelegíteni.
Már a huzamosabb ideig fennálló 75%-os levegő-páratartalom is növeli a páralecsapódás, a penészesedés lehetőségét a hidegebb falfelületeken.
A falazat alacsonyabb hőszigetelő képessége, a hidegebb felületek miatt, fokozza a páralecsapódás mértékét. A hőhidakat meg kell szüntetni.
Páratartalom-mérő beszerzésével ellenőrizhetőbb az épület relatív páratartalma. A mért érték függvényében akár kerülendők a fűtőtestre helyezett párologtatók is.
A kimosott ruhát (főleg a téli időszakban) lehetőség szerint szabad levegőn elő kell szárítani. Ellenkező esetben a nagyobb páraterhelés miatt gyakoribb intenzív szellőztetés szükséges.
A külső határoló falakhoz lehetőleg ne rakjunk bútorokat. Ha mégis, akkor 10–15 cm távolságot hagyjunk el a faltól.

 

 

A szellőztetési gyakoriság meghatározása

A példa kedvéért vegyünk egy hétköznapi négyfős családot, aki egy nettó 100 m2-es, 2,6 méteres belmagasságú lakásban él, így a rendelkezésre álló levegőtérfogat 260 m3. Nézzük a család egy hétvégi programját. Reggel hétkor kelnek, este kilenckor fekszenek, közben „közepes intenzitással” tesznek-vesznek, főznek, zuhanyoznak, ruhát szárítanak stb.
Ha az MSZ 04-140-2:1991 szabvány 36. táblázata szerint vesszük a nedvességforrásokat, akkor összességében körülbelül 13 000 g vizet termel a család 14 óra alatt, azaz kb. 930 grammot óránként. A lakás fajlagos páraterhelése: (figyelembe véve a 260 m3-es térfogatot) 3,58 g/óra/m3.
A szabvány 34. táblázatából kiolvashatjuk a decemberben figyelembe veendő fontosabb hőmérsékleti és páratartalmi adatokat. Ezek szerint a külső hőmérséklet 0 °C és a páratartalom pedig 91%. Ugyanez bent a lakásban 20 °C hőmérsékletet és 65%-os páratartalmat takar. Az adott hőmérsékleten lévő páratartalmi adatokat alapul véve kiszámolható, hogy míg a benti levegő 11,25 g/m3 vizet tartalmaz, addig a kinti 4,37 g/m3-t. A szellőztetéssel ez a külső, alacsonyabb páratartalmú levegő jut a lakásba, mely köbméterenként 6,88 g vizet képes majd felvenni a belső hőmérsékletre melegedve.
A szellőztetési gyakoriság meghatározásához a szükséges cserelevegő mennyiségét kell kiszámolni a következőképp: a páraterhelés (3,58 g/m3) és a felvehető vízpára (6,88 g/m3) hányadosa megadja, hogy a lakás össz. légköbméterének 52%-át (kb. 135 m3-t) óránként ki kell cserélni. Természetesen ezen adatokat sok tényező befolyásolja, de akkor is elgondolkodtató adat.

Asztali nézet